Büntetés vagy jutalom – hogyan befolyásolják a büntetések és a jutalmak a gyermek fejlődését?

Szerző: Matea Blažević, pszichológus

 

„Honnan jött az az őrült ötlet, hogy ha azt szeretnénk, hogy a gyermek jól érezze magát, először arra kell kényszerítenünk, hogy rosszul érezze magát?” – Jane Nelsen

 

A világ minden kultúrájában felteszik a szülők a kérdést, hogy hogyan tudják gyermeküket olyan viselkedés felé irányítani, amely egyrészt elégedetté teszi őt, és egyben elfogadható a környezete számára is. A szülők szívében, tapasztalatom szerint, mindig ugyanaz a vágy jelenik meg, mégpedig az, hogy a gyermek boldog legyen a világban. Mindezen túl annak a módja, ahogyan ezt az irányítást tesszük, fontosabb lesz a jó szándékunknál.

Azért, hogy megértsük, mikor hallják meg valójában a gyerekek a figyelmeztetést, fel kell ismernünk saját gyermekkori tapasztalatainkat.  (Megjegyzés: ez a pillanat ritkán a kiabálás pillanata; azt a gyermekek egy darabig hallják, amíg hozzá nem szoknak az üvöltözéshez, utána fel kell erősíteni a decibeleket.) Ezért feltehetjük magunknak a kérdést…

 

Milyen gyermeknek lenni?

Szülőként és nevelőként gyakran büszkék vagyunk arra, hogy érettek és felnőttek vagyunk, és erre támaszkodva általában elfelejtjük, hogy felnőttségünk gyermeki tapasztalataink sokaságára épült. Habár a felnőttek többsége tényleg érti a gyermek viselkedésének okait és következményeit, ám ahol gyakran el vagyunk akadva, az a megértett dolgok gyakorlati megvalósítása.

Felnőttként kötelezettségeink és mindennapos felelősségeink miatt gyakran elfelejtjük, milyen az éretlen gyermeki testben és tudatban létezni. Ez ahhoz vezet minket, hogy elvárjuk, a gyermek értelmesen álljon hozzá életéhez és hibáihoz, gondolja végig a jövőjét és a cselekedetei következményét, elfelejtve, hogy tudatuk és testük még nem olyan érett, mint ahogy azt mi szeretnénk.

Tapasztalatom szerint az, ahogyan a gyermeket támogatjuk abban, hogy hibáiból és nehéz pillanataiból tanuljon, annak a tükröződése, ahogyan magunkat támogatjuk nehéz helyzetekben.

Ahogyan büntetjük gyermekünket, gyakran azt tükrözi vissza, ahogyan önmagunkat büntetjük a nehéz helyzetekben. Éppen ezért különösen fontos az, hogy hogyan kezeljük a gyermekek által elkövetett hibákat, mert bennünket megfigyelve tanulják azt, hogy hogyan kezeljék saját hibáikat és nehézségeiket.  

 

Büntetések és a leggyakoribb hibák

Többségünk a következő néhány büntetésmódhoz menekül, amelyek nem várt következményeket is hordoznak magukban:

  • A büntetést úgy határozzuk meg, mint valami kellemetlen dolog adását vagy valami kellemes elvételét; abból a célból, hogy a gyermek abbahagyja a rossz viselkedést és megtanulja, mi a helyes. A probléma az, hogy a legtöbb gyerek bizonyos stratégiákkal kikerüli a büntetést, és így nem jut el hozzá igazán, amit mi szeretnénk, hogy megtanuljon.
  • Büntetés kiabálással vagy veréssel: amikor üvöltözünk, elveszítjük a kontrollt a szituáció felett, és elveszítjük a gyermek bizalmát is. A gyermek védeni kezdi magát az összes biológiai eszközével, így ha ezután még adunk valami büntetést is, magát a problémát teljesen elkerüljük – a felnőtt és a gyermek is a gyermekekre jellemző érzelmi állapotban van, tehát lélektani szempontból ebben a helyzetben nincs felnőtt jelen.
  • Túl erős büntetés: dühösek vagyunk. Nem ismerjük eléggé a gyermek fejlődési szakaszait, mert azt várjuk el, hogy magától rájöjjön, mit kell tennie, ha már olyan okos. És azért is, mert attól félünk, becsap bennünket az ilyen viselkedéssel.
  • Olyan büntetés, amelyet azért adunk, hogy bosszút álljunk, amikor dühösek vagyunk: ilyenkor háttérbe kerül az, hogy mi a büntetés célja. Azért adjuk, hogy megbántsuk a gyermeket, aki ilyenkor azt tanulja, hogy rendben van másokat bántani, ha dühösek vagyunk.
  • Olyan büntetés, amit akkor adunk, amikor tehetetlennek érezzük magunkat: ilyenkor azt tanítjuk a gyermeknek, hogy az autoritás nem tudja kezelni őt, bizonytalan és nem lehet neki hinni. Azt is megtanulja, hogy gyenge az autoritás. A következmény: a gyermek nem fog segítséget kérni vagy ellenkezőleg: állandóan segítséget kér, akkor is, amikor valójában nem lenne rá szüksége.

 

Jutalmak és hibák

A jutalmak esetében is lehetnek csapdák:

  • Megjutalmazzuk őket olyan dolgokért, amelyek valójában a kötelességeik, mint például az iskolai tanulásért – ezzel azt tanítjuk, hogy ez nem csak az ő történetük, hanem minekünk fontosabb, ezért jutalmazzuk az ötösöket.
  • Csak anyagi jutalmat adunk – azt tanítjuk, hogy a szeretet és a figyelem a pénzen keresztül jelenik meg

 

Mit tehetünk?

  • Ha valami ajándékot adnánk a gyermeknek, akkor azt adjuk feltételek és zsarolás nélkül.
  • Azért adjunk ajándékot, mert szeretnénk adni – azt tanítjuk, hogy könnyű adni és ezért nem is kérünk semmit cserébe.
  • A jutalmak jól működnek a nehéz helyzetek (fogorvos, oltások, tesztek) után, amikor megkérdezzük, hogy ment a dolog, és nyugodtan lehet együtt lenni – így több mindent fognak elmesélni.
  • Ha nem akarjuk, hogy gyermekünk valamit tegyen, azt világosan fejezzük ki.
  • Ne manipuláljuk őket olyan magyarázatokkal, hogy valami fájdalmas dolog az ő érdekükben történik.
  • Adjunk büntetést, és utána legyünk jelen, hogy észrevegyük, mire van szükségük, mert egyedül még nem tudják kifejezni – most tanulják.
  • Legyünk őszinték, és vegyük észre, hogyan reagálunk arra, ha a gyermekünk hibát követ el: mi sem szeretnénk, ha valaki ordítozva és ütlegelve büntetne bennünket, amikor hibázunk.
  • Ne meneküljünk a kontaktusból saját bűntudatunk miatt – a „nem tudom, mit csináljak veled” valójában saját gyermeki tehetetlenségünk.
  • Amikor gyakran büntetünk, vagyis a hangsúlyt a büntetésre helyezzük, meg kell, hogy értsük, hogy ők is büntetni akarnak majd bennünket.

 

Nincsen könnyű megoldás, de idővel és türelemmel, őszinteséggel és a tetteinkről való tudatosság kiépítésével képesek leszünk jobb kommunikációt kialakítani gyermekünkkel és konstruktív módon segíteni fejlődését.