A gyermekkor első három éve az a meghatározó időszak, amelynek során későbbi pszichológiai fejlődésünk megalapozódik. Az életünk ezen szakaszában jelen lévő ritmusok és folyamatok, valamint a bennünket körülvevő körülmények kihatással lesznek jövőbeni pszichés-érzelmi formálódásunk mikéntjére, önérzékelésünk alakulására...
A kontrollálatlan érzelmi kitörések vagy hisztirohamok gyakran a szülők rémálmává válnak, főképp akkor, ha nem értik, hogy pontosan mi is zajlik ilyenkor a gyermekükben. Csodálatos gyermekeden, aki néhány perccel ezelőtt még egy pici angyal volt, hirtelen heves érzelmi vihar söpör végig, csak azért mert nem kaphatott meg még egy nyalókát.
Gyermekünk kötődik hozzánk. Ez alapvető szükséglete. Életben maradásának feltétele. Kötődésének ténye függetlene attól, hogy hogyan viszonyulunk gyermeki lényéhez és hogyan reagálunk az ő megnyilvánulásaira.
Idegrendszerünk fejlődésének folyamata már a méhen belül megkezdődik, azonban a születés utáni években bontakozik ki a maga teljességében. Ebben kulcsszerep jut a kisgyermek környezetében lévő felnőtteknek...
Szülőközpontú nevelésről akkor beszélünk, ha a gyermek kimondottan a szülő igényeit elégíti ki, legyen az a családi vállalkozásba való besegítés, vagy akár megvalósítatlan karrierálmok betöltése anya és apa legnagyobb örömére.
